A savanyú káposzta rendkívül egészséges, mert a fermentált (erjesztett) dolgok prebiotikummal szolgálnak a bélflóra részére, ezen kívül igen magas a C-vitamin tartalma. Zsíros ételekkel együtt fogyasztva jót tesz az epeműködésnek (ld. Légrády).
Azonban, ha piacon vesszük, nem lehetünk biztosak, nem tesznek-e bele ízfokozókat, érést segítő dolgokat.
Ezt a házi receptet egy erdélyi családtól tanultam, a legegyszerűbb káposzta savanyítási mód, amit eddig hallottam:
- A káposztát legyaluljuk (vagy eleve gyalulva vesszük).
- Egy befőttes üveg aljába teszünk pár szál kaprot és csombort (ez más néven borsikafű, Erdélyben közkedvelt zöld fűszer). Lehet szárított is.
- A káposztát jó szorosan a zöld fűszerekre nyomkodjuk, majd sós vízzel felöntjük. A só mennyiségét ízleléssel állapítsuk meg. Pl. 1 liter/1 ek. legyen.
- Lazán letakarjuk (hogy ne essen bele semmilyen piszok), és meleg helyre tesszük.
- Ezután csupán annyit kell tenni, hogy szűrőn át naponta leöntjük róla a vizet, majd ugyanazt a vizet visszaöntjük az üvegbe.
3 nap múlva már fogyasztható is a jó savanyú káposzta 🙂
Képzeljétek, közben kiderült, hogy ez tulajdonképpen erdélyi „kovászolt káposzta”. Az a különbség, hogy a hivatalos savanyú káposzta jó sokáig savanyodik, és saját levében, súllyal lefogatva kell fermentálni, akár 3 hétig is. Akkor szaporodnak el az anaerob bacik. A fent receptnél a káposztát pár nap után lehet fogyasztani, máskülönben hűtőbe kell tenni, mert később már megromlik. Valószínűleg, mert ez nem anaerob folyamat.