Mielőtt azt gondolnátok, hogy megőrültem a fenti cím olvasása kapcsán, biztosítani kívánlak benneteket, hogy nem 😀 Egy véletlen hozta – természetesen – a felfedezést.

A csülökhöz a napokban kifőztem kínai kelt. Eredetileg szándékomban állt volna a csülökkel még a sütőben fogyasztás előtt átsütni, hogy ropogós legyen.

Miután a kínai kellel kapcsolatban – valamilyen ufó 😀 hatására – a férjemben ellenérzések keletkeztek (finoman szólva), így a csülök fogyott, a káposzta meg maradt.

A felhasználás pedig másnap a következő lett:

• Az 1 kg-nyi súlyú főtt kínai kelt a turmixgépben összecsépeltem 2 dl kesudiótejföllel, sóztam, borsoztam, a tetejére extra szűz olíva olajat öntöttem – Bizony, a legselymesebb magtejet kesudióból lehet nyerni. Sajnos azonban a kesudiót Gundry a Növényi Paradoxon ajánlása szerint egyenesen „veszedelmesnek” tartja, miután a borostyán félék családjába tartozik maga a növény. Készítsd pl. kókusztejjel és akkor inkább bélfalbarát lesz az étel.

…, és láss csodát, a férjem ette meg majdnem az összes kelkáposztát, melynek íze és külleme krumplipüré feeling-et idéz 😀 Így jártam túl az eszén a berzenkedőnek 😀

• Manapság már akár sima tejszínnel vagy élőflórás joghurttal is elkészíteném, miután Jaminet (TED) szerint az erjesztett tejtermékek és a vajzsír fogyasztható!