Arany középút

Régen jelentkeztem személyes bejegyzéssel. 8 éve követek egy elvet, hogy egészségileg felépítsem magamat a pajzsmirigyem “elsorvadásának” járulékos betegségeiből – anyagcsere, idegrendszer, cukorháztartás, érrendszer és szív kisebb-nagyobb nyavalyái.

A legutóbbi személyes állapotommal kapcsolatos eseményt, miszerint a pajzsmirigyem bal lebenye teljesen visszaépült, a jobb lebeny még nem, és a nyaki ultrahang tipikus Hashimotos pajzsmirigy képét mutatta, az AntiTPO-m pedig 260 volt (pm. gyulladás szint a felső 9-es határral szemben) – már megosztottam veletek.

Az étkezés terén kirándulást tettem az Autoimmun Protokollban és egy nagyon kedves tagokból álló AIP kezdő csoportot találtam. Megismerkedve az AIP-pal, azt 8 hétig követtem, majd visszatértem a ketogénhez úgy, hogy hatottak rám az autoimmun étkezés irányelvei, mely alapvetően szigorított paleo étkezés.

Igaz az az állítás, hogy ketogénezel ugyan, de nem kell görcsösen a ketozis állapotát forszírozni. Most végre ettől a fikciótól felszabadultam. Jelenlegi étkezésemben soha nem haladom meg az 1200 ccal-át, és általában -, mint mindig – fogyási szándékkal 800-900 cca-ra lőttem be a napi fogyasztásomat. Arra ügyelek, hogy a fehérje fogyasztásom mindig magasabb legyen, mint a zsír és megengedek magamnak napi maximum 40 gr szénhidrátot, általában hideg bogyós gyümölcsöt. A “fagylaltokért” való rajongásom nekem télen és nyáron töretlen.

Nagyon lassan, de ismét elkezdtem fogyni – 6 hét alatt 4 kg-ot. Meglátjuk. Jól vagyok. A cukrom a cukorbetegség ellenére jónak mondható, mert a HbA1c 6.5, 6.6 – kissé emelkedett az igazán jónak tartott 6.3 ellenében.

FOODYNY is szívesen oszt meg tőlem tartalmat!

Print Friendly, PDF & Email

5 thoughts on “Arany középút”

  1. Kedves Márta!

    Amint látod, ezt is kicsit megkésve olvasom. Azóta hogy vagy? (Remélem, nem veszed tolakodásnak a kérdésemet.)

    Így utólag olvasva veszem észre, hogy kb. ugyanakkor kezdtünk ketogén diétázni, és én is nemrég törődtem bele, hogy a megemelt adag gyógyszeremmel már nem mindig fogom tudni fenntartani a ketózist. (Mivel egyértelműen látszik, hogy azóta nem megy igazán, amióta több gyógyszert szedek, hiszen előtte sikerült.) Úgyhogy az a célom, hogy vissza tudjam csökkenteni a gyógyszermennyiséget (sőt, hosszútávon, hogy meggyógyuljak, és ne kelljen szedni), hogy a májam jobban tudja gyártani a ketonokat. 🙂 Ettől függetlenül ez a diéta sokat segít nekem is.

    Nagyon érdekesek a makrok arányai, amiket írsz, mivel régebben mintha más arányokat alkalmaztál volna. Én sem a klasszikus arányokat alkalmazom, de csak azért nem, mert számomra ez vált be. Elvégre mindenkinek a saját állapotához kell igazítania, hiszen a betegségek nagyon durván tudják módosítani ezeket a dolgokat, hiszen ilyen esetben nem normálisan működik a test. Ettől függetlenül érdekelne, hogy mit írnak az ilyen arányok alkalmazásáról. Ha valahol olvastál a ketogén diéta ilyen változatáról, megírnád, hogy hol, hogy én is olvashassak róla? Köszönöm szépen előre is!

    Szeretettel,
    Lina

    1. Kedves Lina, Úgy ketogénezem, hogy az étkezésem ketogénbe hajlik. Nem mérem a keton szintet, pedig vettem teszt csíkot. Sok gyógyszert szedek, de az életminőségem jó. Néhány évvel ezelőtt orvosi tanácsra belementem gyógyszerelhagyásba és jól rá is faragtam. Nem akarlak lebeszélni róla, mert pl. én is anno sikeresen mikrogrammonként leszoktam az antidepresszánsokról és nyugtatókról, helyette meg zabáltam a B-vitaminokat. Halálközeli állapotban, folyamatos 220-as vérnyomással és 145 kg-osan kerültem – éppen a gyógyszerelhagyáskor – egy olyan orvoshoz, aki komplexen minden “életmentő” gyógyszert felírt. Ebben az esetben nem volt mese, mert nem vitatkozhattam, hogy én márpedig nem fogok nyugtatót és antidepit szedni. Hormont – kombináltat szedek, mert a T4-ből nem termeltem elég T3-at (ezt én diagnosztizáltam :-D), majd az endós kiírta nekem a német Combithyrex gyógyszert, s így a korábbi hormon mennyiség egyharmadát kell szednem és tökéletesen rendben van a TSH-m. Remélem, hogy ezek az információk tovább lendítik a gondolkodásodat. Szia, Márta

      1. Kedves Márta!

        Nagyon durva ez a történet. 🙁 De annak örülök, hogy már jó az életminőséged!

        Nálam kicsit más a helyzet, mert amit én szedek, attól érzem, hogy rosszabbul vagyok, viszont a problémám miatt egyelőre nem tudom elhagyni, de remélem, hogy később sikerül.

        Ügyes vagy, hogy a pajzsmirigy hormontermelési gondot magad diagnosztizáltad! Bár egy picit elszomorít, amikor az elvileg képzettebb orvosok nem veszik észre, és a beteg magától jön rá – valószínűleg később, mint ahogy egy képzett orvosnak fel kellett volna, hogy tűnjön, már az elején. De az a lényeg, hogy ezzel rendeződött a TSH-d. (y) 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.