A kép a Google images-ről való
Forrás: http://maroni.hu/gesztenye-es-egeszseg/gesztenye-taplalkozas-elettani-megitelese
A forrásként megjelölt helyről ollóztam az alábbiakat:
„A monda szerint Magyarországon a szelídgesztenye Mátyás király idejében, a XV. században vált ismertté. Beatrix királyné hozta magával Itáliából. Ekkor vált Mátyás király kedvenc ételévé a gesztenyével töltött kappan, azaz a gesztenyével töltött kakas. A palotában a gesztenye kedvelt csemegének számított, sütve és mézzel ízesítve fogyasztották.
A néphagyomány szerint Károly Róbert király öt szelídgesztenye-erdőt telepített Nagymarosra.
Nagybányán a szelídgesztenye volt az a nemes gyümölcs, amellyel a város tanácsa az erdélyi fejedelmeknek és magasabb beosztású főuraknak igyekezett kedveskedni. A feljegyzések szerint a város ebből a ritka gyümölcsből ajándékozott 1642-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is.
A szelídgesztenye Közép- és Dél-Európában ősidők óta él, és az itt élő embereknek már a történelem előtti időkben is fontos táplálékát képezte.
A rómaiak úgy vélekedtek, hogy az ember számára ott vannak meg az optimális életfeltételek, ahol a szelídgesztenye megél.
A szelídgesztenye felhasználása mindig széles körű volt – előételek, húsételek, levesek, mártások, köretek, desszertek kedvelt alapanyagaként szolgált.
Egy XVI. századból származó francia recept szerint húspótló böjtös napokon is előszeretettel használták tojás és sajt felhasználásával vagdalt készítéséhez.
A szántóföldi művelésre alkalmatlan területeken élők számára a gesztenye a gabonát és a burgonyát helyettesítette. A parasztcsaládokban jellemző volt, hogy a szárított gesztenyéből készült lisztből sütötték a kenyerüket.
A néprajzi leírások szerint az önmagától lehullott vagy póznákkal levert termést gereblyével, szénvonóforma eszközzel csomóba húzták és facsipesszel szedték össze. A gesztenyét zsákba rakva tüskés burkából bakancsos, csizmás lábbal kitaposták, vagy fakalapáccsal kiverték.
Gyakran tüskés burkában homokkal lefedve hordókba rakva tartották el, s csak a felhasználás előtt verték ki a burkából. Sokáig elállt, ha „sörtés héjából” kivéve füstön megszárították, vagy rakásba hányva dióval fedték le.
Egyes vidékeken a gesztenyét mint a szilvát megaszalták, s mikor enni akarták, vizet forraltak, és a gőz fölé helyezett hálóra rakták, ahol megereszkedett, s olyan lett, mintha frissen szedték volna.
A gesztenyét leggyakrabban lyukas aljú, nyeles serpenyőben sütötték.
Egyes vidékeken burgonyaként főve ették, de megdarálva, a kemencében jól kiszárítva lisztet is készítettek gesztenyéből. A gesztenyelisztet vízben, tejben megfőzve fogyasztották.
Vidéki falvakban Mindenszentek estéjén hagyományosan megsütötték a gesztenyét, s ezzel ajándékozták meg a halottak emlékére harangozó legényeket. Mindenszentek után szabadon gyűjthető, szedhető volt a fákon visszamaradt gesztenye.
A gesztenyével a leírások szerint jószágot is hizlaltak. A gesztenyével a 19. században még jelentős népi kereskedelem folyt; például a vasi gesztenyét Stájerországba vitték eladni, a nagybányaival Déváig, Tokajig kereskedtek, hátikosárban; szekéren Máramaros havasi falvaiba, Bukovinába hordták el. A gesztenyesütők a legutóbbi időkig a budapesti utcák, a vidéki városok jellegzetes alakjai voltak.
Forrás: Balogh András (1968) Magyarország nevezetes fái, Budapest
Dömötör Sándor (1961) Gesztenyetermelés Vas megyében, Népr. K. VI. 1. sz. 16-90.
Hanusz István (1903) A fák birodalmából, Budapest
A gesztenye fogyasztásának előnyei
A gesztenye nagyrészt telítetlen zsírsavakat tartalmaz, rendszeres jelenléte az étrendben hozzájárul a telített zsírsavbevitel csökkentéséhez.
Viszonylag magas élelmirost-tartalma (7,5 g / 100 g). A táplálékkal elfogyasztott élelmi rostok ugyanis csökkentik a szénhidrátok felszívódását, így az étkezést követően kisebb mértékben emelkedik a vércukorérték. Élelmi rost jelenlétében a zsírok felszívódása is csökken, ami szükség esetén ugyancsak hozzájárulhat a testtömeg csökkentéséhez.
Sokrétű felhasználása (levesek, mártások, köretek, húsételek, desszertek) lehetővé teszi az étrend változatossá tételét. Egyes ételfélékben a gabona vagy a burgonya helyettesítésére is alkalmas. A gesztenye 30-35 %-nyi összetett szénhidrát-, alacsony energia-, magas élelmirost-tartalmának köszönhetően kiváló alapanyaga lehet cukormentes édességek, desszertek készítésének (pürék, sütemények, torták, palacsinta töltelék).
A gesztenye energia- és
makrotápanyag-tartalmának
összehasonlítása néhány diófélével:
| Gesztenye | Mandula | Dió | |
| Energia | 163 kcal | 626 | 654 |
| Fehérje | 2,7 g | 27,6 | 18,6 |
| Zsír | 1,6 g | 52,2 | 57 |
| Szénhidrát | 34,4 g | 6,8 | 11,7 |
Vitaminfélék a gesztenyében:
Vitaminok és ásványi anyagok közül a nyers gesztenyében említésre méltó a B1-, B2-, B6*-, C-vitamin, E-vitamin*, kálium, magnézium, vas, réz*, foszfor tartalom.
100 g előfőzött gesztenye C-vitamintartalma 30 mg körüli, ami a napi ajánlott bevitel kb. egyharmadát biztosítja.
Az E-vitamin mennyisége irodalmi adat szerint a nyers gesztenyében 7,5 mg/100 g.
A gesztenye jó káliumforrás. 100 g gesztenye 400-500 mg között tartalmazza, ami 11-14%-át fedezi egy egészséges felnőtt ember szükségletének.
A gesztenye jó magnéziumforrás. 100 g gesztenye kb. 40-50 mg között tartalmazza, ami 11-14%-át fedezi egy egészséges felnőtt férfi és 13-17%-át egy felnőtt nő napi szükségletének.
A gesztenye tartalmaz vasat is, 1-2 mg/100 g közötti mennyiségben, ami kb. 10-20%-a a napi ajánlott bevitelnek. Ez az érték gyermekekre és férfiakra vonatkozik. A nők és a serdülő lányok szükséglete magasabb.
A gesztenye foszfort is említésre méltó mennyiségben tartalmaz. 100 g gesztenye 80-90 mg közötti mennyiségben tartalmaz, ami a napi ajánlott bevitel 11-14%-ának felel meg. A gesztenye irodalmi adatok szerint jó rézforrás. 100 g gesztenye 0,2 mg-ot tartalmaz, ami 18%-a a felnőttek számára ajánlott napi bevitelnek.
A tájékoztató az OÉTI szakmai anyagának felhasználásával készült.”
