A gyaloglás az egyik legkevésbé sérülésveszélyes sportág.
A rendszeres gyaloglással – és megfelelő táplálkozással – csökkenthető a testsúly (természetesen futással mindez gyorsabban érhető el).
A gyaloglás nem más, mint a járás, csak nagyobb mozgássebességgel és éppen ezért kis technikai különbséggel, mert az elrugaszkodás és lendítés erőteljesebb izomtevékenység a gyaloglás esetén.
A gyaloglás során a törzs a talajhoz képest lehetőleg függőleges (eltérés lehet a talaj – homok, emelkedő, víz stb. – minősége miatt) legyen.
A talajfogás sarokkal és nyújtott térddel történik a versenygyaloglás sportmozgásakor, de az amatőr gyaloglóknak is ajánlott, ha a gyorsaságra törekednek.
A lépés az egyik láb saroktámaszával kezdődik, majd a gördítés során a sarokról a talajközepén át a lábujjpárnákra érünk és végül elrugaszkodunk a talajtól (ez a támaszkodási része a lépésnek). A lépő láb a levegőben fokozatosan előrehalad az elrugaszkodás pillanatától az újabb talajfogásig a sarokkal (ez az ún. lendítési része a lépésnek). A két alsó végtag más-más fázisban azonos mozgást végez, azaz lép.
A lépések két része: a támaszkodási és lendítési idő nem egészen azonosak, az utóbbi kicsit rövidebb, ezért mindig van olyan kis időegység, amikor mindkét láb a talajon van.
A karok mozgásai ellentétesek a lábak mozgásaival, azaz az elől lévő lábbal azonos oldalon lévő kar mozgása hátrafelé történik, míg a hátul lévő lábbal azonos oldalon lévő kar előre mozog. A gyorsabb lábmunkát erőteljesebb karmunka kíséri. A felső végtag a test mellett párhuzamosan hajlított könyökben, mint a futónál.
A lábfejek egyenesen, előre néznek.
Minél gyorsabb a gyaloglás tempója, annál kisebb a lábfejek közötti távolság. / Ez télen porhóban jól ellenőrizhető.
A gyaloglás sportöltözete
jó sportcipő (futócipő);
szabad mozgást biztosító és az időjárásnak megfelelő sportöltözet;
a testtel érintkező ruházat nem műszálas, hanem pamut alapanyagú;
sportoláskor sem ajánlott semmilyen szoros ruhanemű.
Az edzéselvek kezdő gyaloglóknak
Szükséges a testedzés, hogy mindenki egészségesen, jó közérzettel töltse napjait.
Célszerű a heti 3 edzés, de néha kettő is elég. Lehetőleg ne legyenek egymás utáni napokon.
A bemelegítés és a levezetés lassú járás a kezdőknél. Utána érdemes 5-10 percig nyújtó, lazító gyakorlatokat végezni.
Társsal – családtag, barát, munkatárs – könnyebb rendszeresen mozogni. Általában a gyengébb sportoló határozza meg a közös sebességet. Az edzés ne legyen versengés az edzőtársak között!
Az első hónapokban sportoló lassan gyalogoljon többet, mint gyorsabban kevesebbet.
Az egyéni „lassú” tempó megtartását segítheti időnként a társsal való beszélgetés, az időben és nem távolságban tervezett edzésadagok vagy a pulzusmérés.
Az edzés alkalmanként helyettesíthető úszással, kerékpározással, túrázással, népi tánccal, intenzív gimnasztikával vagy más sportmozgással.
Mindenki egyénileg alakítsa magára az edzésprogramot.
Érdemes naplót írni vagy a naptárba bejegyezni az edzést.
Nyári nyaraláskor, vagy külföldi utazás során a legjobb tóparton, erdőszélen, parkokban, a természetben edzeni még reggeli előtt.
Az edzéstervben többször szerepel a ,,más sportmozgás”. Ez lehet például úszás, evezés, kerékpározás, kondi-torna vagy labdajáték (tenisz, strand-röplabda, kosárlabda stb.).
Az edzést egy-két órával étkezés után tanácsos elkezdeni. Ez is egyéni.
A harminc éven felüliek kezdjék a sportos életmódot orvosi vizsgálattal, még akkor is, ha egészségesnek érzik magukat!
Lázasan, betegen tilos a gyaloglás, a sportolás!
Nincs ügyetlen, „kétballábas” ember, legfeljebb akaratgyenge.
