Nagyon megtetszett Willson blogján ez a cikk, a PaleoVitalon „megosztom”:-)
http://willsonprezervatum.blogspot.com/2011/09/ortorexia.html
…”én is csak egy megbélyegzésre alkalmas címkének tartom az ortorexiát, amellyel a csordából eltévelyedő báránykákat akarják a többi előtt befeketíteni, hogy ne támadjon senkinek kedve se az elbitangolt báránykák követésére. Az egészséges életre törekvés egy haldokló társadalomban szektának minősül. Aki ki akarja vonni magát a közös sors alól, az ugyebár tagadja, hogy rá érvényesek volnának a hivatalos orvoslás által megállapított normák.
Természetesen a 20. században felszaporodott az a csoport, akit más betegségek kapcsán lehet hipochondernek, táplálkozás kapcsán ortorexiásnak nevezni. A közös bennük, hogy fokozott szorongást kelt bennük az a gondolat, hogy a betegségek és a korai halál elkerülhetetlen.
Egy filozófus írt egy szellemes hasonlatot az emberi sorsra:
Leláncolt rabok ülnek a cellában, minden nap bejönnek, s elvisznek valakiket kivégezni. A többiek ezt látják, de apatikusan várják, hogy egy nap majd ők kerülnek sorra. Ez az emberi élet, mondja a filozófus.
Az ortorexiás pedig az, aki ebben a helyzetben azon töri a fejét, nem lehetne-e meglógni a börtönből valahogy és elkerülni a kivégzést.
Az apatikus rabok szemében ő az izgága, nyughatatlan, aki sorsát ugyanúgy nem kerülheti el, csak ő még ezt nem tudja és nem tud beletörődni.
A rabok bölcsnek hiszik magukat, mert ők elfogadták az Élet Rendjét.
A szabaduló rab szempontjából viszont azok az őrültek, akik csak így hagyják kárba veszni életüket, ahelyett, hogy megszöknének a kivégzés elől.
Természetesen nehéz „egészséges” szintre beállítani a betegségektől való félelmet. Ez akkor válik kicsit túlhajtottá, ha nem racionális cselekvéseket generál. De ez sem ilyen egyszerű, hiszen rengeteg csodamódszer van forgalomban, amelyek laikus nézőpontból racionális választásnak tűnnek, a valóságban hatástalanok.
A szorongás oka mindig az információ hiány. A túlinformáltság, azaz az információ özön ugyanúgy szorongást okoz, hiszen nagy a tétje, hogy jól választ-e az ember. Aki nem akar választani, hanem hagyja, hogy a közegészségügy és az orvoslás az orránál fogva vezesse, az a „normális”; aki szorongva keresi a jó választ a betegségek megelőzésére vagy gyógyítására, az a „beteg”.
Evolúciós megfontolásokból azonban azt kell mondjam, hogy egy veszélyes világban, amilyen a mienk is, a szorongás adaptív érzelmi-viselkedéses válasz, mert ez vezet a sikeresebb túléléshez. Aki ugyanis szorong (értsd „ortorexiás” valamilyen mértékben), az keresni fogja a kiutat.
A dietetika lényegében a börtönőr szerepét játssza: azt mondogatja a raboknak, hogy innen úgysem lehet megszökni, ne lázadozzanak, élvezzék még azt a kis időt, ami hátra van…”
(Szendi Gábor – T/T blog)
A képek a Google images-ről valók
