Kedves Olvasóim!
Korábbi szokásomhoz híven változatlanul és ismét beszámolok a betegségemről, a gyógyulásomról, az étrendemről, a lelkemről.
Az extrovertáltságnak van egyébként lélektani haszna, mert kibeszélem magamból a megoldhatatlan kínjaimat és ezzel nem csak magamon, hanem másokon is segítek azzal, hogy másokat is örök megoldáskeresésre ösztönözzem.
Mondok egy példát az egyik lelki bajomra: Nehezen tudom megemészteni, ha még ma is beszólnak nekem a súlyom miatt. A súlyom pozitívan jelentősen változott ugyan, de se képet nem hordhatok a nyakamban a betegségem csúcspontja énemről, se pedig nem akaszthatok ugyancsak a nyakamba egy táblát Hashimoto felirattal. 😀 Ez utóbbi szónál esetleg a komoly zenét kedvelők körében felvillanna Kobajasi Kenicsíró kiváló japán karmester neve, de többet mit is várhatnék … Tehát nekem jó, ha beszélhetek a problémáimról!
Nagyon hosszú és lelkileg gyötrelmes út volt, amíg sikerült elfogadnom az úgy néz ki megváltoztathatatlant, mármint, hogy nagy súllyal kell leélnem a hátralévő életemet …, s remélhetőleg ennek ellenére jó minőségben. Már magam is rájöttem arra, amit tegnap egy velem a helyzetet alaposan átbeszélő doktornő is megerősített, miszerint én a „gyógyszereim csapdájában” kell, hogy éljek. Ettől egy kezdődő Hashimotonál meg lehet menekülni, de nálam 57 éves koromban lett diagnosztizálva. Az állapotomon sokat javítottam már eddig is, de miután a prevenció mindig is az elvem volt, ezért preventív további szövődményektől igyekszem a jövőben megóvni magamat!!!
Nagy kedvenceim közé tartozik a BBC Earth-on vetített egészségügyi sorozat – a „Bízz bennem, orvos vagyok”. E sorozatból idézek ide két „szösszenetet”: 1. Kísérletet végeztek önkéntesekkel azok erőnlétét vizsgálva …, és láss csodát nem a BMI döntötte el, hogy ki lett a győztes, hanem az általános egészségi állapot. 2. Egy idős egypetéjű ikerpáron végeztek az egészségükre vonatkozóan felmérést – egyikőjük kövér lett, a másik sovány az azonos genetikai állomány ellenére! A kövér a hagyományos (tudvalevőleg elég pocsék!) angol étrendet követte, a sovány pedig zömében zöldféléken, a bélflóráját támogató rostos étrenden és kevés húson élt.
Hiteltelenséggel remélem, hogy senki nem tud megvádolni, miután valamennyi étkezési irányzatot, ami a blogomon megjelenik – ki is próbáltam! Eddig a leghosszabb ideig Szendi paleoját követtem, és az évek múlásával, kb. az 5. évben hökkentett meg az emelkedő éhomi cukrom jelentkezése. Abban az időben fogytam 27 kg-ot, de az étrendet nem lebecsülve, elsősorban az akkori hihetetlen mennyiségű mozgás miatt (8 km gyaloglás naponta, napi szintű 1000 km úszás és heti 3-4 alkalom tánc). Az étrendtől a gyulladásszintem javult, a cukrom hosszú ideig tökéletes volt, végül még a pajzsmirigy szövetek is újraéledtek. Ekkor gondoltam, hogy talán a kevés szénhidrát vezetett az éhomi cukorértékek romlásához?!, ezért kezdtem bele Paul Jaminet Tökéletes Egészség Diétájába. Ezt a diétát elég hamar abbahagytam, mert iszonyatosan elkezdtem hízni a rengeteg gumós zöldségtől és kitaláltam a PaleoFúziót – Szendi és Jaminet kombinált alkalmazását. Miután nem vagyok édesszájú, így a paleozás során a sütiről való lemondás nekem nem jelentett kihívást, sütöttem a sovány férjemnek. 😀 A kenyerek rapszódikusan hiányoznak -, de miután a NoCarb lisztet hosszú távon a bélbolyhok esetleges lecsiszolódása végett nem érdemes bevezetni, így erről is lemondtam …, még úgy is, hogy ma már a Szafi lisztek (alig használtam!) nagy segítséget jelentenek a sütésben. Több paleos fórumnak tagja voltam, ma már kevésnek. A fórumok egyikén vetődött fel, hogy a ketogén életmód egyeseknek milyen remek eredményeket hozott. Gondoltam egyet, és belevágtam. Előbb paleo ketogént, majd később a Dr. Jason Fungot és Jamie Moskowitz „Keto saved me” blogján ajánlott étrendet követtem. Az utóbbiak megengedik tejzsírok fogyasztását, ezért nem paleo. A diétát követték böjtök, Intermitted fasting, azaz szakaszos étkezés.
Kb. 2 hónapja – 2 év után – feladtam a ketogént is. Míg sok embernek, az „igehírdető” guruknak is a cukorértékek javulása következett be, addig nálam a cukrom fokozatosan romlani kezdett. Most már nem csak az éhomi cukor, hanem a napközbeni is. Hadd ne írjam le most a ch, fehérje, zsír beviteli arányokat, de odafigyeltem rá, sőt a kalóriára is. Miután gyakorlott „súlyemelő” vagyok, így higyjétek el, hogy nem csapom be magamat a kalóriákkal, ha most véletlenül valakinek azonnal ez a gonosz megjegyzés jutna érvként eszébe. Átlagosan 1100-1300 kalóriát céloztam meg, …, korábban voltak éheztetős 600-900 kalóriás étkezési periódusaim is. Azt sem szabad hagyni, hogy az alapanyagcsere lelassuljon, untig elég, hogy az anyagcserém olyan lassú, mint egy csiga. A koncentrációs táboros példával se jöjjön senki, mert az arra való hivatkozás mindig nagyon megrendít! Kikérem magamnak! Az Autoimmun Protokoll-lal valójában csak szorcsából ismerkedtem meg. Nagy követő tábora van, nem áll messze a paleotól és a „kezdő Hashimotosoknak” vagy más autoimmun betegségben szenvedőknek akár gyógyulást is hozhat! Mindenesetre megismerkedtem igen sok teljesen új fűszerezési ötlettel, ami remek, miután a változatos étrendben hiszek!
Essék szó még paleo közeli egyéb irányzatokról is, mint pl. a tanácsadók által preferált „Anyagcsere típusokról” is. Ezt a területet nem ismerem. Nekem vannak fenntartásaim, de ha arról van szó, hogy nincs két egyforma ember, és erre gondolnak, akkor egyetértek (talán?! :-D). Amikor a hírfolyamban elém kúszik pl. Bartha Ákos oldala vagy pl. a Gaps diéta, vagy az autistáknak javasolt ételek, akkor soha nem találkozom mereven ragaszkodva Szendi Gábor paleojával, hanem jó néhány olyan megengedett étellel, amit a klasszikus paleo nem preferál – pl. köles, rizs stb.
A mostani étkezési elveimet leginkább Szabó Gál Bence az egyik fórumon tett hozzászólásában fogalmazta meg, de akár hivatkozhatnék Dr. Mercola nem ketogén (mert van olyan is!) elveire. Persze leginkább szeretnék a saját tapasztalataimra hivatkozni. Speciális étrendi elképzelésem: Nagy mennyiségben föld feletti zöldségek – elsősorban raguk formájában, az aip által javasolt szigorításokat a fűszerezésben nem követem!; bio gluténmentes kölesgolyó; ritkán gluténmentes tészta – délutáni étkezés után reggelre tök jó cukorértékeim vannak; a hűtött rezisztens rizs és a zab nagy inzulinválaszt generál nálam; a gyökérzöldségeket és a krumplit kerülöm, esetleg próbálkozom majd fehér húsú édesburgonyával. Bogyós gyümölcsöket eszem, de hektikusan, nem szertartásos ismétléssel – málna, szeder, áfonya, ribizli. A sütemények nem érdekelnek, a bio gluténmentes köles golyó nekem tökéletesen beválni látszik kenyér helyett. A fehérjéket valamilyen nagyon drága tenyérnyi hússzelettel, belsőségekkel és nagyon ritkán babbal, zöldborsóval pótolom. Ami meglepő, hogyha állati fehérjét eszem, akkor iszonyatosan megemelkedik a vércukrom. Magokat néha eszem, de azért megfontolandó, mert sok a zsír bennük. Oliva olajat, kókuszzsírt, esetleg sertés zsírt használok. Gondolom, hogy fel kell ébresztenem az inzulint!!!
Ami most ismét komoly elhatározás, hogy bizony gyakori vendég leszek az uszodában és nem érdekel a klór, ami a pajzsmirigyeseknek nem ajánlott – 1 óra intenzív úszás nálam kb. 1300 méter. Ismét járok zumbázni, ami 60 perc alatt 5000 lépés. Kutyát sétáltatok.
Addig, amíg aktív tudok maradni, addig „Erősségem a korom!” Az idén leszek májusban 70 éves. Tudjátok az Illés, Omega-féle „nagy generáció”! 😀 …, majd pályázok a legidősebb női blogger díjért! 😀
Kedves Márta csak gratulálni tudok ehhez a kitartáshoz.
Tisztelettel egy másik Márta
Kedves Márta, köszönöm kedves szavaidat. Mást nem tehetek, minthogy kitartok. 😀
Én is csak gratulálni tudok, a legtöbb blogger feladja egy idő után, teszem hozzá, érthetően …
De szuper, hogy te kitartasz , nagyon jó olvasni amiket írsz.
Tudom, hogy már millió dolgot próbáltál , de mivel még nem olvastam róla itt, megkérdezem. Használsz-e gyógynövényekből készült teát folyadékpotlásra ? Nekem nagyon bevált, mert vizet nem tudok sokat inni, de gyógyteát igen. Lehet kapni gyógyszerészeti minőségű kamillát pl. gyulladás ellnen szerintem kiváló. Meg a tejoltó galaj is jó nekem a pajzsmirigy alulműködésre. Szoktam még beletenni diólevelet, a diófánkról szedem le, megszárítom. Vértisztító hatást tulajdonítanak neki.Aztán a leforrázott leveleket kicsit állni hagyom és utána biocitrommot teszek bele. Nekem nagyon izlik, és használ is. 🙂
kb 2 hónap után szoktam váltani, pl. zöld teára vagy roibosra , aztán jó hónap után visszatérek .
Írnál arról, hogy milyen táplálék kiegészítőket használsz ?
Kedves Baga, Köszönöm a dicsérő szavakat. Őszintén megmondom, hogy az elmúlt két évben már néhányszor felötlött bennem, hogy abbahagyom, …, de aztán mindig elgondolkodom azon, hogy miért is??? Nyugdíjasként nem kívánok bezárkózni egy unalmas világba. Kitárja a blogolás a világ felé a kapukat? – kérdezem ilyenkor magamtól. A válaszom természetesen az, hogy igen. A további kérdéseim magamhoz: Kibírok havi 2e forint blogmotor költséget? A válaszom ugyancsak igen. Alapvetően exhibicionista vagyok? Igen. 🙂 Szerettem és szeretek tanítani? Igen. Sok jó ismerős és barátot szereztem a blog révén? Igen. … Ennyi igen válasz után mindig a folytatás mellett döntök. 🙂
A kérdésed az volt, hogy szoktam-e teázni? Őszintén szólva soha nem szerettem teázni. Sajnos – komolyan. Ha megkínálnak vele és olyanom van, akkor elfogadom, de neeeem. 🙁 Vizet iszom – napi kb. 3 litert. Kávézom, mert úgy döntöttem, hogy az érvek és ellenérvek sorából én a kávézás élvezetét választom. A kortizol szintemet néhány hete mérték – rendben van! Egészséges akarok lenni, de nem lelki beteg.
Soha nem voltam egy nagy vitamin fun, bár, amikor Lenkei kilépett a piacra, akkor engem is megfertőzött a vitamin őrület. Az általános közepes erősségű csomagot szedtem legalább 1 évig. Semmi különbséget nem éreztem. Ez a vitaminszedés a betegségemből való felocsúdás első éve után volt. Nagyon mélyről indultam – idegileg, súlyilag, 0 pajzsmiriggyel. Amikor Lenkeit szedtem, akkor éppen már képes voltam nyugdíjasként -, de még járni alig tudtam – elautókázni Százhalombattára és ott egy konkrét teremben szakmát tanítani. Végül is nem a szám fájt, hanem a derekam. 😀
Természetesen ismerem a vitaminszedési mindenkori trendeket. Valamennyit tartok is belőle. Van olyan paleo ketogénes ismerősöm, aki egy szemet sem szed, 50 körüli korosztály, sovány, nulla betegsége van, kiváló leletei, de van anyagi bázisa minőségi húsra. Jómagam rájöttem, hogy Hashimotoval nem szabadott volna ketogéneznem, mert a pajzsmirigyemet (ami 75%-ban visszaépült!) munkára kell késztetnem. Bartha Ákostól is ezt hallottam. Bartha Ákosra mostanában kezdek csak figyelni, mert neki, amikor kezdte a hazai munkáját nem voltak még igazán nagy mennyiségű humán tapasztalatai. (Úgy tudom, hogy korábban versenylovakkal foglalkozott!) Ma már teljes mértékben érezhetőek az előadásain, hogy mennyi tapasztalatot szerzett.
Ezek után akkor végre konkrét leszek:
Szedek – amikor eszembe jut, kb. másnaponta 9.000 ugr D-vitamint (Szendi minden nap szed 10e-et, ha jól emlékszem. A D-vitamint a házi orvossal íratom fel, tehát patikait szedek. Mellé veszek be K2-öt. Megint csak a nem régi laboromra (szeptember) hivatkozom, miszerint a D-vitamin szintem teljesen rendben van.
Hektikusan bekapok E-vitamint és A-t – mondjuk kéthetente – megint csak gyógyszertárit, házi orvossal iratva.
MSM-et szedek a ma már csak éppen hogy, főleg frontos időszakban fájó derekam miatt – a Shop Builderben veszem, ami C-vitaminnal van dúsítva.
Újabban – kb. egy hónapja rendszeresen, tehát naponta szedek Szelént, Chromot, Q10-et és Cinket (kannásat).
Magnéziumot (jelenleg Magnerot) – napi 3-4 szem – minden áldott nap szedek, főleg este, mert azt vettem észre, hogy a hajnali elég kellemetlen felriadásaimat ezzel vissza tudom szorítani. A Magnerotot kizárólag azért választottam, mert a citrátosat nem bírja a bélrendszerem és ezt a fajta magnéziumot írta fel a gyenge szívű férjemnek a gyógyszerezni kiválóan tudó volt kardiológusom. Már ketten is figyelmeztettek, hogy milyen kevés Magnézium van a Magnerotban és milyen rohadt drága. Éppen tegnap javasolták nekem a GAL-féle Magnéziumot, amit megnézek majd magamnak. Amazonon nem kívánok rendelni, nincs valutám és nem fogom egész nap várni a futárt. 🙁
Szerintem ennyike a vitamin szedésem.
Megjegyzem, hogy jelenleg 9 féle gyógyszert szedek. Próbáltam belőlük elhagyni – rá is faragtam (tudnám csúnyán is mondani) a sompolygásra. Az elhagyás vetett vissza 7 évvel ezelőtt, …, majdnem meghaltam.
Folyamatosan igyekszem odafigyelni mindenre – egy állásnyi feladatom van saját magammal. 🙂 Nem tudom, hogy honnan jön ez, hogy úgy csinálok, mintha örökké élnék?! … 😀
Azt gondolom, hogy ez a válasz olyan részletesre sikeredett, hogy nyilvános poszttá is teszem, hiszen a hozzászólásnál is nyilvános, de kevesebben olvassák.
Szia, Márta
Wow. Nem semmi, amit csinálsz, mondjuk a saját egészséged még szép, hogy érdekel, bár elnézve az átlagembert, az annyira nem természetes… Nagyon nehéz lehetett az elmúlt pár évtizeded, én el sem tudom képzelni az ilyesmit, nekem nincsenek ilyen betegségeim, csak a szervezetem hisztis, ha kicsit is rossz étrenden tartom, ami egy remek jelzés. Én is próbáltam sok mindent, recepteket is fejlesztek, de én lusta és más személyiségű vagyok, nem blogolok. A te blogodat szeretem, ilyen emberközeli, normálisabb, egyszerűbb receptek vannak itt, legalábbis az én szempontomból, szeretem, ha egy étel nincs túlkomplikálva, a kedvenceim sem olyanok… Időről időre visszatérek és lelkesen szemezgetek a receptekből. A mennyiségek kicsit bizonytalanok (nálam a kanál sokkal kisebb, főleg, hogy nem púpozva számolom), de az engem nem zavar, van elég rutinom és úgyis át fogom írni és kísérletezni vele. Még ha egészen speciális étrendem van, akkor is találok valamit, hiszen régóta szorgalmasan viszed fel a különféle recepteket. Minden elismerésem és még sokáig legyen így, ha nem is megjavuló, mert az sajna lehetetlen, ahogy írod, de a körülményekhez képest legjobb egészségi állapotban!
Kedves ShiNIN!
Örömmel olvastam kedves szavaidat és azt, hogy annyira szereted a blogomat, hogy időről-időre visszatérsz. Ezt nevezik a marketingben „márkahűségnek”. 😀 Miután világéletemben imádtam tanítani, „szerényen megjegyzem”, hogy a jó tanarak között tartottak számon, így nekem a blogolás a pályám folytatása is. A többi indokot a posztban leírtam. „Öreg ember nem vén ember” …, de mielőtt még előjönnék további hülye közhelyekkel, még egyszer köszönöm. Szia, Márta
Öreg ember nem vén ember, ez sokszor jellemzi a gondolkodásomat. „Gyűjtöm” az idősebb emberek példáit, akik bizonyítják, hogy ez a mondás sokszor mélységesen igaz 😀 Legyen az sportoló, tudós vagy bárki más. Szerintem messze alábecsülik, lebecsülik az idősebbeket, túl nagy az ifjúságkultusz s elég sokan el is hagyják magukat, nemhogy öregen, már középkorúan is, ami nagyon szomorú, sokan megkeserednek, szóval nemcsak a fiatalabbak a hibásak, de akárhogyan is, ez nem jó így. Nagyon szeretem az üdítő kivételeket, ahol megbecsülik az időset és van is miért :D. Ha valaki ebben a korban nem is tud maratont futni (van, aki tud, gyorsabban, mint amire nekem esélyem van… ), még annyi minden szépet és jót csinálhat, amivel gazdagíthatja a saját és mások életét.
Kedves shiNIN! Mélyen egyetértek. Az igazán „gazdag” társadalmak becsben tartják az öregjeiket. Ez mindenkinek jó – a fiatalok sokat tanulhatnak tőlük, avagy segítséget kapnak …, az idősek pedig, miután célja van az életüknek, ezért tovább élnek egészségesen. Kevés olyan társadalmi közösség van, melyre ez a gyakorlat igaz lenne. Az idősen is sok múlik, hogy most az én szemszögemből fogalmazzak, mert amíg bírom, addig az elesettség látszatát is kerülöm. Én ugyanolyan hasznosnak érzem magamat most is, mint korábban.