Egy fórumon pajzsmirigyessel beszélgettem, akinek a betegségemmel kapcsolatban a következőket meséltem el:

… Nem tudom, hogy ismered-e a teljesen elsorvadt pajzsmirigyesek állapotát? Nálam mindez úgy zajlott le, hogy szinte teljesen tünetmentes voltam 57 éves koromig. Illetve nem, …, mert egész életemet végig diétáztam és koplaltam, hogy viszonylagosan elfogadható súlyt tudjak tartani. Jó kedélyű, dinamikus, kreatív életet éltem, tehát se demenciára való hajlam, se hajhullás, … CSAK hízásra való hajlam és töredező körmök.

Nos én tényleg annyiban az orvosok áldozata vagyok, hogy soha egy orvosnak nem jutott eszébe, hogy pm-re vért vegyen tőlem, igaz, hogy én is azt hittem, hogy az anyai ág hízásra való hajlamát örököltem. 57 évesen aztán az amúgy sem nádszál voltom 4 hónap alatt további hirtelen felszedett 30 kg-mal terebélyesedett, és rohadtul éreztem magamat. A rossz közérzet elsősorban az idegrendszerem összeomlásán keresztül érvényesült. Ekkor mindenféle kivizsgálás kapcsán – végül nagy nehezen az endokrinológiára is bekerültem vizsgálatra, ahol ultrahang, tűszúrás, TSH eredmény alapján megállapították a pm. teljes elsorvadását. Azonnal 175 ugr thyroxint kaptam.

Olyan beteg lettem, hogy 2006-ban az akkor érettségiző osztályomat is év vége előtt ott kellett hagynom, és rokkant nyugdíjba mentem. Mit jelentett a rosszullét? – szédüléses állapotok, melyek hirtelen törtek rám, folyamatos és állandó indok nélküli sírás. Ekkor elkezdett kezelni egy pszichiáter, az ő „áldásos” tevékenysége nyomán pánikrohamaim voltak, és egész nap magamba zárkózva rajzoltam és komoly zenét hallgattam.

Ekkor elhatároztam, hogy leszokom az antidepresszánsokról és nyugtatókról és B vitaminnal tartom karban magamat. Én magam vetésforgóval termesztettem itthon a búzafüvet (amit manapság megkérdőjeleznek), nálam hatott. Plusz B-komplexet szedtem. Mikrogrammonként szoktattam le magamat a szintetikus szerekről, mert másként nem lehet.

Viszonylag „jól voltam”, ingadozó vérnyomással, kövéren, cukorbetegként és ízületi gyulladással tengettem az életemet. 2009-ben találtam rá a paleora. Súlycsökkenés nem következett be a paleotól az anyagcsere betegségem miatt, viszont brutális túlsúly mellett elmúlt az ízületi fájdalmam és szép lassan a cukorbetegségem is, miután mozgásképessé váltam.

A fájdalmaim miatt bottal jártam, és kocsival. Egyedül a szám nem volt reumás :-D, tehát tanítani ismét tudtam. Nem tudtam fogyni, és ez hihetetlenül elkeserített. A vérnyomásom – néhány kórházi bennfekvés mellett – viszonylag jól be lett állítva, csak hajnalban voltak kisebb-nagyobb kiugrásaim.

Ekkor egy akkor még élvonalban praktizáló paleo szemléletű orvos tanácsára elhagytam a gyógyszereimet, hogy fogyni tudjak. (Ma már kiröhögöm magamat, hogy hittem neki!) Ő azt mondta, hogy a béta-blokkolók zárják az anyagcserekapuimat, és ezért vagyok képtelen fogyni. Én balga – szót fogadtam neki, és ekkor összeomlottam. Kb. 3 hétig tartott, hogy 180-200-220-as volt a vérnyomásom. A kórházi kardiológus főorvosnál jártam vagy ötször a problémámmal, aki végül széttárta a kezét, hogy nem tud mit tenni.

A TSH értékemet negyedévente megnézettem a házi orvossal, és az mindig értékhatáron belül volt, tehát ezzel nem foglalkoztam. A vérnyomásos összeomlásom idején találtam rá a jelenlegi orvosomra. Folyamatos kontroll alatt állok. Beállította a thyroxint és átállított reggeli alfa blokkolóra. 3 hetente, havonta jártam hozzá az első másfél évben, a gyógyszereim jelenlegi beállítása már hosszabb ideje tart, tehát most 3 hónap múlva kérte a kontroll időt. Minden alkalommal teljes ultrahang, futópados MET-vizsgálat, állapotfelmérés zajlott.

A legeslegelső alkalommal kortizol szint laborra vett le vért, tehát egyáltalán nem vetette el a mellékvese probléma gondolatát. 4 hónappal ezelőtt kértem tőle egy külön beszélgetést. Miután Balázs Csaba professzorral történt egy hosszú levélváltásom a Családinet.hu (mely itt olvasható!) oldalon. A professzor elmagyarázta nekem a rt3 problémakört, de nem merült fel a beszélgetésünkben a teljesen elsorvadt pajzsmirigyesek esete.

Akkor vívódtam, hogy hogyan hányódjak tovább – menjek-e Balázs prof.-hoz és közvetítsek egy konzíliumot a két orvos között, vagy sem 😀 Azért az anyagiak sem mellékesek, ezért úgy döntöttem, hogy maradok az addigi orvosomnál, és kérek tőle egy beszélgetést. Én ezen beszélgetésen előadtam mindazt, amit Dr. Balázstól tanultam. A dokim komolyan vett, és visszarendelt egy közeli időpontra, hogy megbeszéljük a dolgokat. Ezen alkalommal mondta nekem azt, hogy úgy látja, hogy nálam rt3 irányába nem kell elmenni.

Miután én is vitatom ezt a lelkem mélyén, ezért úgy döntöttem, hogy für alle Felle megcsináltatom a labort, és majd utána döntök, hogy hogyan tovább. Nemrégen volt egy Bartha Ákos (táplálkozáskutató) féle előadás is, melyre szintén elmentem. Tovább tágult számomra a kép az rt3-mal kapcsolatban.

Bartha azért nem győzött meg, mert nekem valószínűleg az orvosoknak tartandó előadásra lenne szükségem, hogy mindent elhiggyek neki. Szendit azért szeretem, mert tőle mindig az ok-okozati összefüggések magyarázatát is megkapom. Én állításokat nem fogadok el, csak ha olvasom hozzá a bizonyítékot.

Kérdezted a gyógyszerezésemet – Reggel – Alfa blokkoló és vízhajtó (az utóbbit nyáron nem szedtem), 175 ugr Thyroxin; délben 100 ugr Thyroxin; este béta blokkoló, antidepresszáns és nyugtató. Így tud jól dozírozni egy farmakológus. A mostani gyógyszerezésemet fokozatosan alakította ki. Pl. az alfa blokkolókra nagyon lassan szoktatott rá, mert mondta is, hogy skandináv mérések szerint hibás bevezetés esetén kockázati tényezők merülhetnek fel. Én, aki leszoktam minden antidepiről és nyugtatóról, most szedem ezeket, és tökéletesen jól vagyok. Teljesen kiegyensúlyozott lettem, napközben (triviálisan) a hátsómban a dinamit. A szívem teljesen rendben van, az állóképességem hatalmasat javult. A cukorbetegségem elmúlt, az ízületi gyulladásom a múlté. A vérnyomásom 120/70-130/80-as tartományban mozog, a pulzusom 55 és 70 között van. Elnézést kérek a kisregényért :-D, de úgy gondoltam, hogy minden ember betegségének története teljesen egyéni.

Választ akartam adni arra a kérdésre, hogy miért bízom meg az orvosomban, bár messze nem tartom őt sem hibátlannak.

2014. január 21.

Ma a labororvos megerősítette az orvosi döntést, mely helyénvalónak találtatott – figyelembe véve a koromat, a fizikai állapotomat, a kórtörténetemet. Lezajlott Hashiomoto esetében és az én koromban nem az rT3 irányában szokás a vizsgálatokban elindulni. Mindezt anélkül mondta, hogy ismerné az orvosomat. Kizárólag a leleteimet nézte át: kortizol, ösztrogén, rT3, T3 és T4. Azt mondta, hogy a túladagolt hormon miatt láthatóak az adott értékek. Számomra bebizonyosodott, hogy az orvosom igazat mondott. Megnyugodtam 😀