„Kedves Márti!

Ígéretemhez híven küldöm a paleózásom történetét.

Mindig azt tartottam magamról, hogy odafigyelek az egészséges táplálkozásra. Betartottam a hivatalos ajánlásokat, sok tejterméket fogyasztottam, tésztafélékből durumbúzából készülteket vásároltam, sok gyümölcsöt és zöldséget tettem otthon a család asztalára. Aztán mégis gyarapodtak a kilóim, mindkét babavárásom alatt terhességi cukorbetegség miatt 150 g-os diétára „ítéltettem”, sokszor a migrénem annyira kiütött, hogy nem tudtam ellátni az akkor pici babámat. Aztán visszatértem a munkába, a fejfájás, a fáradtság szinte mindennapos lett, a táplálkozásomra se figyeltem oda különösebben, nem volt időm rá. Azért néha bevállaltam egy ötnapos léböjtöt. hiszen méregteleníteni muszáj.

… És ekkor kaptam 2010-ben a szülinapomra egy nagyon kedves volt kolléganőmtől ajándékba Szendi Gábor „zöld” könyvét, és ezzel együtt egy új szemléletet, tudást. Olvasás közben gyakran éltem át „AHA!” élményeket, néha undorodtam, de valahogy kirajzolódott előttem, hogy elképesztő, hogy mit nyomnak le a torkunkon egészséges életmódnak kikiáltva. Rájöttem, hogy muszáj kipróbálnom, csakis nyerhetek vele.

A kolléganőm akkor már ismert jó néhány lelkes embert, akik már ráléptek erre az útra, így szívesen megismerkedtem velük. Blogon tartottuk a kapcsolatot, néha találkozókon megismerkedtünk végre a blognevek mögé bújt valódi emberekkel, és egy egymást segítő, értelmesen gondolkodó, fantasztikus kis csapat jött létre. Recepteket, tapasztalatot cseréltünk, kóstolgattuk egymás finomságait és közben büszkén figyeltük, hogy a blogra egyre többen tévednek be olyanok, akik megértik a testük működését.

A közérzetem folyamatosan javult, a bőröm szebb lett, mint valaha, a fejfájást már csak a múltból ismertem. Fogyni olyan sokat nem tudtam, most már tudom, hogy a rengeteg elfogyasztott gyümölcs és mag miatt.

Aztán nem tudom, hogy mi történt, nagyon stresszes lett az életem, nem volt időm otthon elkészíteni a finomságokat, megadtam magam  a kényelemnek és a bolti készételeknek.

Eltelt jó egy év így az életemből, a kilók visszajöttek, sőt gyarapodtak, visszatért a fejfájás, a fáradtság. Újévi fogadalomként idén januárban eldöntöttem, hogy ezen változtatnom kell, rémesen éreztem magam. Minden átmenet nélkül újra belekezdtem a paleózásba, ezúttal konkrét céllal, hogy visszaszerzem az életem felett a kontrollt. Ez most biztosan patetikusan hangzik, de az életem több pontján is változtatnom kell, az egészségem is a része ennek a folyamatnak. Az eredmény pedig magáért beszél, sorban mondják az ismerőseim, hogy milyen jól nézek ki, csak úgy sugárzom, 12 kg-ot lefogytam 3 hónap alatt és a fogyás még nem állt meg. Már nem lövik fel a pizsit fél kilenckor és napközben sem vagyok zombi. Sokkal többet bírok fizikailag, kiegyensúlyozottabb vagyok, szép a bőröm (mintha a ráncaim is simulnának). Persze, szervezni kell a bevásárlást, a főzést, a reggelit, mindent, de megtapasztaltam a visszaesést, így azt mondom, hogy megéri a fáradtságot, és elsősorban nem amiatt, ami kívül látható, hanem a nyugalmam miatt, hiszen érzi azt az ember, ha jól van!

Sokszor néznek még mindig ufónak, amikor elmondom, hogy miket nem eszem, de azért már látom, hogy változik a szemlélet és egyre többen nyitottak a paleóra. Valami elindult, és már várom azt, hogy az én gyerekeim felnőtt korában megfordul a trend, és arra néznek majd ufóként, aki lekváros tejbegrízt eszik reggelire.”