Kedves Olvasóim!
Korábbi szokásomhoz híven változatlanul és ismét beszámolok a betegségemről, a gyógyulásomról, az étrendemről, a lelkemről.
Az extrovertáltságnak van egyébként lélektani haszna, mert kibeszélem magamból a megoldhatatlan kínjaimat és ezzel nem csak magamon, hanem másokon is segítek azzal, hogy másokat is örök megoldáskeresésre ösztönözzem.
Mondok egy példát az egyik lelki bajomra: Nehezen tudom megemészteni, ha még ma is beszólnak nekem a súlyom miatt. A súlyom pozitívan jelentősen változott ugyan, de se képet nem hordhatok a nyakamban a betegségem csúcspontja énemről, se pedig nem akaszthatok ugyancsak a nyakamba egy táblát Hashimoto felirattal. 😀 Ez utóbbi szónál esetleg a komoly zenét kedvelők körében felvillanna Kobajasi Kenicsíró kiváló japán karmester neve, de többet mit is várhatnék … Tehát nekem jó, ha beszélhetek a problémáimról!
Nagyon hosszú és lelkileg gyötrelmes út volt, amíg sikerült elfogadnom az úgy néz ki megváltoztathatatlant, mármint, hogy nagy súllyal kell leélnem a hátralévő életemet …, s remélhetőleg ennek ellenére jó minőségben. Már magam is rájöttem arra, amit tegnap egy velem a helyzetet alaposan átbeszélő doktornő is megerősített, miszerint én a „gyógyszereim csapdájában” kell, hogy éljek. Ettől egy kezdődő Hashimotonál meg lehet menekülni, de nálam 57 éves koromban lett diagnosztizálva. Az állapotomon sokat javítottam már eddig is, de miután a prevenció mindig is az elvem volt, ezért preventív további szövődményektől igyekszem a jövőben megóvni magamat!!!
Nagy kedvenceim közé tartozik a BBC Earth-on vetített egészségügyi sorozat – a „Bízz bennem, orvos vagyok”. E sorozatból idézek ide két „szösszenetet”: 1. Kísérletet végeztek önkéntesekkel azok erőnlétét vizsgálva …, és láss csodát nem a BMI döntötte el, hogy ki lett a győztes, hanem az általános egészségi állapot. 2. Egy idős egypetéjű ikerpáron végeztek az egészségükre vonatkozóan felmérést – egyikőjük kövér lett, a másik sovány az azonos genetikai állomány ellenére! A kövér a hagyományos (tudvalevőleg elég pocsék!) angol étrendet követte, a sovány pedig zömében zöldféléken, a bélflóráját támogató rostos étrenden és kevés húson élt.
Hiteltelenséggel remélem, hogy senki nem tud megvádolni, miután valamennyi étkezési irányzatot, ami a blogomon megjelenik – ki is próbáltam! Eddig a leghosszabb ideig Szendi paleoját követtem, és az évek múlásával, kb. az 5. évben hökkentett meg az emelkedő éhomi cukrom jelentkezése. Abban az időben fogytam 27 kg-ot, de az étrendet nem lebecsülve, elsősorban az akkori hihetetlen mennyiségű mozgás miatt (8 km gyaloglás naponta, napi szintű 1000 km úszás és heti 3-4 alkalom tánc). Az étrendtől a gyulladásszintem javult, a cukrom hosszú ideig tökéletes volt, végül még a pajzsmirigy szövetek is újraéledtek. Ekkor gondoltam, hogy talán a kevés szénhidrát vezetett az éhomi cukorértékek romlásához?!, ezért kezdtem bele Paul Jaminet Tökéletes Egészség Diétájába. Ezt a diétát elég hamar abbahagytam, mert iszonyatosan elkezdtem hízni a rengeteg gumós zöldségtől és kitaláltam a PaleoFúziót – Szendi és Jaminet kombinált alkalmazását. Miután nem vagyok édesszájú, így a paleozás során a sütiről való lemondás nekem nem jelentett kihívást, sütöttem a sovány férjemnek. 😀 A kenyerek rapszódikusan hiányoznak -, de miután a NoCarb lisztet hosszú távon a bélbolyhok esetleges lecsiszolódása végett nem érdemes bevezetni, így erről is lemondtam …, még úgy is, hogy ma már a Szafi lisztek (alig használtam!) nagy segítséget jelentenek a sütésben. Több paleos fórumnak tagja voltam, ma már kevésnek. A fórumok egyikén vetődött fel, hogy a ketogén életmód egyeseknek milyen remek eredményeket hozott. Gondoltam egyet, és belevágtam. Előbb paleo ketogént, majd később a Dr. Jason Fungot és Jamie Moskowitz „Keto saved me” blogján ajánlott étrendet követtem. Az utóbbiak megengedik tejzsírok fogyasztását, ezért nem paleo. A diétát követték böjtök, Intermitted fasting, azaz szakaszos étkezés.
Kb. 2 hónapja – 2 év után – feladtam a ketogént is. Míg sok embernek, az „igehírdető” guruknak is a cukorértékek javulása következett be, addig nálam a cukrom fokozatosan romlani kezdett. Most már nem csak az éhomi cukor, hanem a napközbeni is. Hadd ne írjam le most a ch, fehérje, zsír beviteli arányokat, de odafigyeltem rá, sőt a kalóriára is. Miután gyakorlott „súlyemelő” vagyok, így higyjétek el, hogy nem csapom be magamat a kalóriákkal, ha most véletlenül valakinek azonnal ez a gonosz megjegyzés jutna érvként eszébe. Átlagosan 1100-1300 kalóriát céloztam meg, …, korábban voltak éheztetős 600-900 kalóriás étkezési periódusaim is. Azt sem szabad hagyni, hogy az alapanyagcsere lelassuljon, untig elég, hogy az anyagcserém olyan lassú, mint egy csiga. A koncentrációs táboros példával se jöjjön senki, mert az arra való hivatkozás mindig nagyon megrendít! Kikérem magamnak! Az Autoimmun Protokoll-lal valójában csak szorcsából ismerkedtem meg. Nagy követő tábora van, nem áll messze a paleotól és a „kezdő Hashimotosoknak” vagy más autoimmun betegségben szenvedőknek akár gyógyulást is hozhat! Mindenesetre megismerkedtem igen sok teljesen új fűszerezési ötlettel, ami remek, miután a változatos étrendben hiszek!
Essék szó még paleo közeli egyéb irányzatokról is, mint pl. a tanácsadók által preferált „Anyagcsere típusokról” is. Ezt a területet nem ismerem. Nekem vannak fenntartásaim, de ha arról van szó, hogy nincs két egyforma ember, és erre gondolnak, akkor egyetértek (talán?! :-D). Amikor a hírfolyamban elém kúszik pl. Bartha Ákos oldala vagy pl. a Gaps diéta, vagy az autistáknak javasolt ételek, akkor soha nem találkozom mereven ragaszkodva Szendi Gábor paleojával, hanem jó néhány olyan megengedett étellel, amit a klasszikus paleo nem preferál – pl. köles, rizs stb.
A mostani étkezési elveimet leginkább Szabó Gál Bence az egyik fórumon tett hozzászólásában fogalmazta meg, de akár hivatkozhatnék Dr. Mercola nem ketogén (mert van olyan is!) elveire. Persze leginkább szeretnék a saját tapasztalataimra hivatkozni. Speciális étrendi elképzelésem: Nagy mennyiségben föld feletti zöldségek – elsősorban raguk formájában, az aip által javasolt szigorításokat a fűszerezésben nem követem!; bio gluténmentes kölesgolyó; ritkán gluténmentes tészta – délutáni étkezés után reggelre tök jó cukorértékeim vannak; a hűtött rezisztens rizs és a zab nagy inzulinválaszt generál nálam; a gyökérzöldségeket és a krumplit kerülöm, esetleg próbálkozom majd fehér húsú édesburgonyával. Bogyós gyümölcsöket eszem, de hektikusan, nem szertartásos ismétléssel – málna, szeder, áfonya, ribizli. A sütemények nem érdekelnek, a bio gluténmentes köles golyó nekem tökéletesen beválni látszik kenyér helyett. A fehérjéket valamilyen nagyon drága tenyérnyi hússzelettel, belsőségekkel és nagyon ritkán babbal, zöldborsóval pótolom. Ami meglepő, hogyha állati fehérjét eszem, akkor iszonyatosan megemelkedik a vércukrom. Magokat néha eszem, de azért megfontolandó, mert sok a zsír bennük. Oliva olajat, kókuszzsírt, esetleg sertés zsírt használok. Gondolom, hogy fel kell ébresztenem az inzulint!!!
Ami most ismét komoly elhatározás, hogy bizony gyakori vendég leszek az uszodában és nem érdekel a klór, ami a pajzsmirigyeseknek nem ajánlott – 1 óra intenzív úszás nálam kb. 1300 méter. Ismét járok zumbázni, ami 60 perc alatt 5000 lépés. Kutyát sétáltatok.
Addig, amíg aktív tudok maradni, addig „Erősségem a korom!” Az idén leszek májusban 70 éves. Tudjátok az Illés, Omega-féle „nagy generáció”! 😀 …, majd pályázok a legidősebb női blogger díjért! 😀
